Amikor az állatorvos gazdi is meglepődik – Norma története

„Normát 2009 szeptember végén találtam a Normafánál (innen kapta a nevét). Akkor elég elkeserítő testi és lelki állapotban volt: koponyája bal oldalát korábban hatalmas ütés-vágás érhette, ami miatt egészen a fogínyig sérültek a szövetek, ez jól látszott a kölyök fejét átszelő hatalmas hegből. Emellett égésnyomok voltak a bundáján, rettenetesen sovány és szomjas volt, nagyjából 4 hosszú, csontos lábból, egy gyönyörű barna szempárból és bolhákból állt.

​Innen hosszú harc indult Norma egészségéért, küzdött Giardia fertőzéssel, gennyes-véres hólyaggyulladással. A Giardia fertőzöttség gyógykezelése után is megmaradt azonban a mindig lágy bélsár és az állandó allergiás vakarózás, ami azt is jelentette, hogy Normát nem lehetett nyugodtan simogatni, mert ha hozzáértünk, összerándult a bőre. Ezeken túl időről-időre véresre rágta mindkét könyökhajlatát.

Sajnos az allergiás háttér felderítésére alkalmas eliminációs diéta az ő esetében kivitelezhetetlen volt, mert ahogy a kutyakiképzőnk is beismerte, Norma utcai „szedegetésével” még ő sem boldogult, magyarán mindent megevett, amit ehetőnek vélt és gyorsan, a mi közbeavatkozásunk előtt le tudott nyelni.

​Az állandó bőrgyulladás miatt rendszeresen kinyomtam a bűzmirigyét, ez láthatóan javított a helyzeten, de nem jelentett valódi megoldást: Norma bőre továbbra is viszketett, a szőre nagyon hullott és az idült gyulladás miatt kutyaszaga is kifejezetten erős volt.

​A 2019 tavaszáig eltelt tíz évben nagyjából mindent kipróbáltunk, ami az allergia kezelésére szóba jöhetett – a gyógyszereket kivéve – mert szerettem volna inkább az okot megtalálni, mint a tüneteket akár szteroiddal elnyomni. Norma végigette a Magyarországon elérhető diétás tápokat, megkapott minden bélflóra pótlót és immunerősítőt. Csirkét nem kapott soha semmilyen formában – csak ha ő felette az utcán. 🙂

​Ezektől a helyzet javult, de nem oldódott meg, mindenesetre ő is és mi is megtanultunk élni így.

​Áprilisban kezdte el szedni a Burgimmune immunerősítőt, melynek összetételét átolvasva két területen vártunk javulást a most már tíz éves, nagy testű kutyánknál: az étvágyát és életkedvét szerettük volna javítani.

A por beadása nekünk semmi gondot nem okozott, mert akár belekevertük Norma konzervjébe, akár hideg vízben feloldva kevertük a száraz tápba, kutyánk pont ugyanolyan örömmel ette meg.

​Az étvágya már napokkal később látható javulásnak indult: az addigi három pohár táp helyett 4-4,5 pohárral tápot evett meg esténként. A mozgása, életkedve 8-10 nap Burgimmune immunerősítő szedése után változott meg: Norma a legnagyobb örömünkre visszaváltozott játékos, felfedező kutyává, nem baktatott az ösvényeken, hanem igazi kalandorként cserkelt a bozótosban, és újból hihetetlen gyorsasággal szinte vágtatott, ha futni támadt kedve.

​Eddig minden úgy történt, ahogy azt vártuk, a készítmény beváltotta a hozzá fűzött reményeinket.

És jött a meglepetés.

​Nagyjából két héttel az első adag Burgimmune immunerősítő beszedése után azt vettük észre, hogy otthonunkban kevésbé van kutyaszag, Norma szőre dúsabb, puhább és fényesebb lett. És ami a legjobb, nyugodtan tudtuk Norma hátát simogatni, mert nem rándult össze a bőre az érintésünk alatt.

Megtörtént az, amit tíz éven keresztül semmi más készítmény nem tudott elérni!

Norma természetesen azóta is folyamatosan kapja a Burgimmune immunerősítőt, és a helyzet nagy örömünkre, változatlan.”