Bár a betegségek elleni küzdelem biztosan egyidős az emberiséggel, az immunológia, mint tudományág, alig több, mint száz éves. A ma ismert vakcinázás előfutárait már a XVIII. század végén alkalmazták, pedig akkor még semmit nem tudtak arról, hogy az immunrendszer milyen mechanizmusoknak köszönhetően biztosítja a szervezetünk védelmét.
Az immunitás nagyon bonyolult, egymással szorosan összefüggő folyamatok eredménye. Az ebben résztvevő sejtrendszerek szigorú munkamegosztás szerint működnek. Általánosságban kimondhatjuk, hogy az immunitás olyan állapot, amelyben a szervezet idegenként ismer fel minden olyan anyagot, amivel az embrionális fejlődés során nem találkozott és ezekkel szemben szigorúan meghatározott lépéseken át, célzott immunválaszt ad. Az immunválaszt több módon csoportosíthatjuk: lehet humorális, ha a kórokozóval szemben a szervezet ellenanyagot termel, vagy lehet celluláris, amikor a fertőzést speciális sejtek segítségével próbálja a szervezet leküzdeni. Lehet szisztémás, ha az egész szervezetre kiterjed, vagy lehet lokális, ha a specifikus védekezés csak helyileg érvényesül. Ezek a formák egy adott esetben csak ritkán különülnek el élesen egymástól, inkább azt mondhatjuk, hogy mindegyik jelen van, de közülük az egyik dominánsabb a többinél.
Az immunrendszer az egész szervezetet behálózza, a védekezésben résztvevő szervek és sejtek mindenhol megtalálhatók. A centrális (elsődleges) nyirokszervek a csecsemőmirigy (thymus) és a vörös csontvelő, a thymusban termelődnek a T-limfociták (memória, szuppresszor, CD4, CD8), a csontvelőben a B-limfociták (B1, B2, memória, plazmasejtek). A perifériás (másodlagos) nyirokszervek a nyirokcsomók és a lép, valamint az emésztőcsőhöz és a bőrhöz kötődő limfoid szövetek. Az immunrendszer sejtjei a limfociták, a különféle granulociták, a hízósejtek, a thrombociták, a makrofágok, a természetes ölősejtek (natural killer, NK sejtek) és a dendritikus sejtek.
Antigénnek nevezzük minden olyan anyagot, ami szervezetben immunválaszt vált ki és az immunsejtekkel specifikusan reagál. Az antigének hatására a szervezetben ellenanyagok (immunglobulinok) termelődhetnek.
A baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal szembeni elsődleges védelmi vonalak a szervezet természetes határai: bőr, nyálkahártyák, stb. Ha a kórokozók átjutnak ezeken, beindulnak a celluláris és humorális immunválasz különböző folyamatai. A betegségekre való fogékonyságot különféle belső (pl. hormonális állapot) és külső tényezők is befolyásolják.
A daganatokkal szembeni immunválasz a jelenkor egyik legfontosabb kutatási területe. 2018-ban a rákkutatás területén elért eredményeiért két tudós, az amerikai James P. Allison és a japán Hondzso Taszuku kapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
Azt jól tudjuk, hogy a daganatok kialakulásáért a sejtek örökítőanyagában lezajló mutációk a felelősek. Ilyen mutálódott sejtek folyamatosan képződnek bennünk, ám ha az immunrendszerünk jól működik, sikeresen megtalálja és elpusztítja ezeket a sejteket.
Szervezetünk minden sejtmaggal rendelkező sejtjében működik egy olyan mechanizmus, melynek eredményeként a sejtek felszínén megjelennek a sejtekben képződő fehérjék mintái, így tájékoztatva a szervezetet az állapotukról. Az immunrendszer sejtjei ezen minták alapján ismerik fel, hogy melyik sejt ellen kell vagy nem kell támadást indítani. Ebben a folyamatban főleg a T-limfociták és az NK sejtek vesznek részt.
Ha a rendszer tökéletesen működne, akkor csak hallomásból ismernénk a különböző daganatos megbetegedéseket, ám sajnos a daganatos sejtek több úton is képesek átcsúszni az immunrendszer védelmi vonalain. Többek között kihasználják a szervezet egészséges sejtjeit az immunrendszer támadásaitól védő gátló jelzéseket, így megbénítva a rájuk támadó T-limfocitákat és természetes ölősejteket. Sőt, a már kialakult daganaton belül olyan környezetet hoznak létre, ami kedvez immunválasz elnyomásának.
A daganatok elleni immunterápia kulcsa tehát nem más, mint a tumorok általi immunszuppresszió áttörése: a daganatba behatoló, ám ott lebénított immunsejtek gátlás alóli feloldása és tumorölő potenciáljuk felszabadítása. Az immun-onkoterápiában azért rejlik olyan hatalmas és mindmáig kiaknázatlan potenciál, mert az immunrendszer képességei a legmodernebb orvosi technika lehetőségeit is messze túlszárnyalják, hiszen az immunrendszer sejtszinten képes felfedezni, azonosítani és elpusztítani a daganatot.
Amíg ezek a módszerek nem elérhetőek széles körben saját magunk és Kedvenceink számára, mindenképp gondoskodnunk kell immunrendszerünk kiegyensúlyozott működéséről és támogatásáról, hogy minél sikeresebben vehesse fel a kesztyűt a belülről és kívülről fenyegető veszélyekkel szemben.